Egy jó sörözés, mely alatt nem a sör ízét, hanem a társaságot akikkel azt fogyasztjuk, értem.

Nos, egy ilyen sörözés alkalmával tettük fel a kérdést, hogy "miért is nincsenek jelentős számban hazai gyökerű multinacionális cégek?"

A válasz az az, hogy máshogy csinálják a multik mint mi. De mégis hogyan?

Nos, az erre a kérdésre adható megoldásokat boncolgatjuk.

Mindannyian multiknál dolgozunk/dolgoztunk (nem magyar gyökerűeknél) ezért a felszín kapargatásánál jobban belelátunk a - jelentős - különbségekbe.

Vállalkozást fejlesztünk, azaz átvilágítjuk a cégeket és elmondjuk azt ami jó és azt is ami rossz. Rávilágítunk, hogy mit kell erősíteni, miből kell visszavenni. Mi az ami azonnali beavatkozást igényel, és mi tud megoldás lenni.

A munkák miatt így standardizálni tudtuk azon hibákat, melyeket rendre elkövetnek a hazai vállalkozások. Nem ostorozni vagy kritizálni szeretnénk ( pedig kellene) csak elmondani, hogy ha már a saját hibáiból nem képes tanulni az ember, akkor legalább a másikéból tegye meg.

Harmadik:

Nos ez az a témakör, melyben elvétve sem lehet olyan hazai vállalatvezetőt találni, aki legalább felszínesen ismerné a témát. Aki mégis, az használ is ilyen rendszert, de a nagy többség nem.

Első lépésként ismertetjük az átlagos magyar vállalatvezetők mentalitását, majd leírjuk hogy mit is kellene csinálni.

Az átlagos hazai vállalkozás vezetője nem irányítja a cégét, hanem utókövetést csinál. Ha hibát tapasztal beavatkozik, ordít, megtorol, káromkodik, majd megpróbálja a károk hatását csökkenteni, helyrehozni. Durrog, morog, panaszkodik. Nem elemez, nem vizsgál, ha le is von következtetés, az csupán az, hogy „csináltam volna én” esetleg, „hogy lehet valaki ennyire h…e?” típusú mondatok. Nem érti, hogy miért következett be hiba vagy nem érdekli. Proaktív gondolkodásmód nem alakult ki benne, így mindig a vállalata/problémái után fut, a vállalat irányítja őt és nem ő a vállalatot.

Kényelmetlenül érzi magát, tudja hogy jönni fog a következő probléma, csak azt nem hogy mikor és honnan. A naponta megjelenő nyűgös viselkedést nagyon szívesen nyomja át a kollégákra, sőt szélsőséges esetekben még élvezi is, hogy mindenki feszeng körülötte.

A kollégák – munka előtt - minden reggel elmondanak egy imát, melyben kérik a mindenhatót, hogy ne jöjjön be a főnök. Mikor pedig nem jön be, mindenki megnyugszik, esetleg még a hatékonyság is nő, melyet azonnal lerombol a következő munkanap mikor megjelenik.

Az ilyen típusú vállaltvezető hangoztatja bőszen, hogy…

1. „nem találok megfelelő alkalmazottat, pedig megfizetném…”
2. „mindent nekem kell megcsinálnom, mert csak akkor biztos, hogy meg is van csinálva…”
3. „kettő hét nyaralás? kettő napra nem tudom itt hagyni a cégem, mert rögtön jön valami…”

Vállalatvezetőnk általában olyan, aki „egy kézben tartja a gyeplőt” mindenben ő dönt, persze a lényeges dolgokban ha lehet nem, inkább megvárja amíg magától „elül” a probléma hulláma. A hatalom és felelősségmegosztás kifejezéseket hírből sem ismeri, így a vállalkozás működési sebessége egyenesen arányos a főnök viselkedésével, azaz, ha van kedve dolgozni, döntéseket hozni, akkor döcög a szekér, ha megmakacsolja magát, leáll a cég is.

Mit is kellene csinálni?

Ha akarjuk, ha nem, a vállalatunkban ugyan azon folyamatok ismétlődnek periodikusan. A periodicitás mértéke sok mindentől függ, így ezt most nem is vizsgálnánk. A lényeg, hogy ha valami ismétlődik, akkor van egy alap időszakunk (bázis időszak) melyre alapozva vizsgálhatjuk, hogy lefelé, felfelé esetleg változatlan formában működünk.

Az adatok folyamatosan képződnek cégünk működése közben, melyből ha ügyesek vagyunk, információt nyerhetünk ki. Van-e olyan ügyes – analitikus gondolkodású – kollégánk, akit Excel táblázatkezelővel vertek gyerekkorában és az F11-es gomb megnyomása nélkül tud diagramot generálni, szemmel? Az esetek többségében nincs.

Ilyenkor kell szoftveres megoldásban gondolkodni, melyet hívhatunk akár vállalatirányítási rendszernek is.

Mi az a vállalatirányítási rendszer?

1. Segítség abban, hogy a naponta (tetszőleges időközönként) képződő adatokból, információt állítsunk elő, melyre támaszkodva tudjuk irányítani vállalatunkat (csoportunkat, részlegünket, osztályunkat, közösségünket stb.).
2. Folyamatelvű gondolkodás, melyben minden folyamat integrálva van a vállalatunkba, így nem csak részleget, hanem a nagy egészet láthatjuk, optimalizálhatjuk, irányíthatjuk.
3. Szoftver, olyan számítógépes program, mely a vállalatunk működéséhez szükséges folyamatok – jelentős részét – irányítja, figyeli, elsősorban nekünk, de inkább értünk.

Az emberi tevékenység értékes, drága, így célszerű minden olyan folyamatot automatizálni, mely valójában gépesíthető, de most egy kollégánk végzi el. Kivesszük az emberi tevékenység alól és „odaadjuk” a szoftvernek, mely hiba nélkül – hatékonyabban - végrehajtja.

Már most is használunk hasonlót, mint pld. számlázó, készletnyilvántartó, iktató, könyvelő, stb. programok, melyek önálló programként jól végzik a dolgukat, de ha már két különböző szoftvert használó részlegnek kell együttműködni - adatot cserélnie - akadozik az együttműködés, emberi beavatkozás szükséges.

Ahol pedig ember van ott hiba is van, a hiba pedig egyenlő a költségemelkedéssel, melyet, köszönünk, de nem kérünk.

Összegezve a vállalatirányítási rendszer olyan segítség, mellyel mi irányítjuk cégünket, s nem a cég irányít bennünket.

Mindenki hallotta már azt a mondatot, hogy „nem tudom itt hagyni a céget két hétre, mert……..” Aki ezt már kimondta, annak el kell gondolkoznia azon, hogy miért nem önjáró a cége, miért nem működik nélküle, miért függ tőle ennyire?

Az ezen kérdéscsoportra adható válaszok egyike a vállalatirányítási rendszer jelentette megoldás.

Számtalanszor jelennek meg - főként mobilszolgáltatók tv-reklámjaiban – lehetőségként a külföldről is elérhető vállalkozás fogalma, melyben cégtulajdonosunk bárhonnan elérheti a napi működés közben keletkező információkat. Nos, ezeket elsősorban a vállalatirányításért felelős szoftver állítja elő részünkre.

Milyen folyamatokat célszerű automatizálni és a vállalatirányítási rendszerünk felügyelete alá vonni?

1. Periodikusan ismétlődőket (percenként, óránként, naponta, hetente, havonta, stb.)
2. Rendelkezünk adattal az adott folyamatról, de nincs időnk az információ előállítására
3. Ellenőrzésre, figyelmeztetésre szolgálókat
4. Alacsony emberi tényezőt tartalmazókat

Összegezve, minden olyan folyamatot, melynek irányítására sem időnk sem pénzünk sem kollégánk, viszont segítségével hatékonyságnövekedést érhetünk el.

A vállalatunk működése hasonlít az óceánon hánykolódó vitorlás esetére, melynél ha tudjuk hogy merről fog fújni, honnan jön a vihar, merre tartunk pontosan, akkor hajókázásban veszünk részt és nem pedig kínlódásban.

Az egyik partnerünk hitvallása, hogy „én nem a feladat elvégzésére veszek fel embereket, mert azt nagyrészt el tudja végezni a szoftver is, hanem problémák megoldására jönnek a kollégák. Amint megvan a megoldás, igyekszünk automatizálni, hogy legyen energiánk a következő megoldására is.

Természetesen nem lehet minden munkafolyamatot automatizálni, de törekedni kell rá.

Mire használhatók a vállalatirányítási rendszerek?

Folyamatosan nő az okosotthonok népszerűsége, melyben az otthonunkban lévő eszközök megpróbálnak bennünket tájékoztatni saját működésükről, illetve a működésük lakásunkra gyakorolt hatásairól. Az okosotthon analógiájára építve a megfelelő vállalatirányítási rendszer okossá teszi a vállalatunkat, időben informál bennünket minden olyan változásról, eltérésről, mely ahhoz szükséges, hogy..

1. időben észleljük az eltéréseket, a problémákat
2. időben be tudjunk avatkozni
3. a kiértékelés segítségével később elkerülhetővé váljanak a hasonló esetek, tanuljunk belőle

Azt viszont már az elején tisztázni kell, hogy mit, illetve milyen folyamatot is figyeljünk a szoftverrel. A vállalatirányítási rendszert jelentő program nem a titkárnő 2.0 verzió és nem találja ki magától a főnök minden óhaját.

Nem, itt is nekünk kell előre definiálnunk, hogy mit is szeretnénk.

Mi a különbség vezetés és irányítás között?

Kétségtelen, hogy Klein Sándor tanár úr könyveit a vállalatvezetők bibliájának tartjuk, mégis most nélkülöznénk a definícióit.

Az irányító megmondja, hogy merre mehetünk, illetve, hogy merre nem, de az irányt és a sebességet a vezető határozza meg. A közlekedési rendőr irányítja a forgalmat, de az autót a sofőr vezeti.

A vállalatirányítási rendszer abban segít, hogy ha már megyünk, akkor azt milyen korlátok között tehetjük meg hatékonyan, de azt nem mondja meg, hogy merre menjünk.

A vezető feladata meghatározni, hogy mit gyártsunk, vagy mivel kereskedjünk, a vállalatirányítási rendszer pedig abban segít, hogy értékeli nekünk a teljesítményünket, forgalom, árrés, költségek stb. oldaláról.

A vállalatirányítási rendszer kíméletlen tükör, amiben láthatjuk magunkat és vállalatunkat.
Akkor kell tükröt tartanunk magunk elé mikor megy a cégünk, mert akkor már késő mikor beadjuk a felszámolási kérelmet. Na erre való a vállalatirányítási rendszer.

Partnerünknél bevezették az írásban (email) történő kérdésfeltevés rendszerét. A vezetők irányába csak és kizárólag írásban lehetett kérdést feltenni 24-72 órás válaszadási kötelezettséggel, melyre ha nem érkezett válasz, a rendszer naplózta, így kénytelen volt mindenki foglalkozni a dologgal.

Mit találtak ki ügyes és főként alul motivált vezetőink?
A kérdés kb. az volt, hogy mennyi 5 x 2? Három nap után megérkezett a válasz, hogy " kakaós csiga".

Nos, ebből kiderült, hogy az emberi hülyeség ellen nincs orvosság de ha már csak ilyen apró dolgokkal kell foglalkoznunk, akkor szerencsés helyzetben vagyunk.

Összegzés:

1. Ismerjük fel, ha a vállalatunk irányít bennünket és nem fordítva
2. A vállalatirányítási rendszer nem az ördögtől való, és aki használja, az sem.
3. Az adat és az információ között az a különbség, hogy adatok értékeléséhez diploma kell, az információk értékeléséhez pedig józan paraszti ész. Ha van ilyenünk, használjuk!
4. Nagyon pontosan tudnunk kell, hogy ki irányít és ki vezet!

Képek: 

1. Kép: pixabay.com/Gerhard Gellinger

2. Kép: pixabay.com/OpenClipart

3. Kép: pixabay.com/Tumisu

4. Kép: pixabay.com/geralt

5. Kép: pixabay.com/geralt

6. Kép: pixabay.com/OpenClipart

7. Kép: pixabay.com/Pexels

8. Kép: pixabay.com/adamkontor